Koncertjáró állatfajok
2009.07.21. 09:31
Itt a koncertszezon, egymást érik a fesztiválok. Íme néhány embertípus, akikkel biztos, hogy minden koncerten össze fogsz futni:
A Kerengő Dervis
Biztos, hogy az ősei között volt néhány sámán, hiszen a vérében pezseg az esőtánc minden csínja-bínja. Sőt, ha jobban megkapargatjuk a családfáját, lehet, hogy a felmenői között találunk néhány ventillátort is.
A körülötte lévők multitasking üzemmódban próbálnak egyszerre a koncertre figyelni, illetve időben elugrani az útjából. A Kerengő Dervis sok esetben nőnemű, aki sok esetben nem borotválja a hónalját. Sok esetben van egy fiúja, akinek mindig kékre-zöldre van verve a feje. (Hiszen egy gentlemannek kötelessége megvédeni a nőjét…)
A Kerengő Dervis további ismertetőjele, hogy bősz forgása közben legalább egy (néha több) félig leégett csikkel hadonászik. Úgyhogy mellette állva jobb, ha a koncert helyett végig rá figyelsz, különben a végén harmadfokú égési sérülésekkel távozol.
A Fanyalgó
Hogyan s miként került ő egyáltalán ide, örök homály fedi. Talán élete párja zsarolta hónapokig, vagy egyszerűen perverz örömöt okoz neki kétezer forintért inni a sört. Mindenesetre most itt van, és nincs olyan dögös show-elem vagy ismert dallam, ami elég jó neki. Ezt pedig minden körülötte állónak tudnia kell.
Így hát először halkabban, aztán – a véralkohol-szintjének növekedésével egyenes arányban – egyre hangosabban szólja le a különböző számokat, az együttest, illetve a közönséget. Ebben a sorrendben.
Ennek eredményeképpen a koncert, amiért tízezer forintot fizettél (tokkal-vonóval együtt persze volt az húsz is), a harmadik számtól kezdve átmegy színes fantáziálásba, hogy hogyan tudnád kiürült műanyagpoharadat lenyomni a Fanyalgó torkán.
A Kívánságműsorista
Ő az, aki szerint a zenekar nem készítette el a számok listáját már jóval a koncert előtt. Vagy ha igen, az ő briliáns ötletére majd hirtelen meggondolják magukat. Így hát minden adandó alkalommal beüvölti a kedvenc száma címét.
A körülötte állók ezt először poénra veszik, másodszor poénra veszik, harmadszor poénra veszik, negyedszer pedig legszívesebben agyonvernék egy sünnel, ha nem sajnálnák az állatot.
Ráadásul a Kívánságműsorista kedvenc száma az együttes legismertebb dala, ami általában a harmadik visszatapsolás legutolsó száma. Úgyhogy ő a koncert végéig fog melletted üvöltözni.
A Mobiltelefonkamerás-paparazzo
Nagy élmény az ember számára, ha a kedvenceit végre élőben láthatja, természetes hát, hogy elkattint egy-két képet emlékbe. És mivel a legtöbb helyre nem lehet bevinni a kétszázezer forintos tükörreflexes büszkeségeket hatszázszoros teleobjektívvel, így hát marad a telefon kamerája. Átlag 1,3 megapixeles videóval. Ez a legtöbb embert visszatartja a dolog túlzásba vitelétől, de nem így a Mobiltelefonkamerás-paparazzót.
Ő az egészet felveszi az elejétől a végéig. Sőt, még utána is. Ha melletted áll, az est folyamán szép lassan beleég a retinádba a mobil újra és újra felfénylő LCD képernyője. Ha közvetlenül előtted áll, akár haza is mehetsz. Hacsak nem az „orrvérzős” ülőhelyek valamelyikén ülsz, fent a magasban. De akkor meg már úgyis mindegy, hiszen a színpad számodra élőben is ugyanakkora, mint az ő telefonjának a kijelzője. Sőt, még csak nem is olyan fényes.
A Laza Szülő
Hacsak nem Hannah Montana estről van szó, nincs értelmes magyarázata annak, hogy mit keres egy tízéves gyerek egy koncerten. Sem a fizikai, sem a lelki fejlődésének nem hiányzik, hogy elmerüljön a hullámzó részeg csőcselék tengerében, miközben egy szuperszonikus repülőgép hangerejével szóló zene tódul az arcába. De a Laza Szülők túl lazák ahhoz, hogy fennakadjanak ilyen apróságokon.
Egy tökéletes világban ezek a szülők – ha már elhozták a gyerekeiket – odafigyelnének rá, hogy a gyerek ne rohangáljon össze-vissza, minden környező ember idegeire menve. De hát ha ezt tennék, akkor nem lennének rossz szülők. Ha pedig nem lennének rossz szülők, akkor egyáltalán el se hoznák a gyerekeket a koncertre…
Tehát a való világban a rossz-szülő gének továbbra is működnek, és az elhozott gyerekek – a szülőkön kívül – mindenki másnak az idegeire mennek. Hiszen egy idő után mást sem csinálnak, mint átlagos gyerkőcök módjára megpróbálják felhívni magukra a figyelmet. Ezt a szülők már évek kemény munkájával megtanulták figyelmen kívül hagyni.
Neked azonban e gyakorlat nélkül egyszerűen esélyed sincs. Valószínűleg úgy kerültél melléjük, hogy ülőhelyet vettél, hiszen még a leghülyébb laza szülő se viszi be a tizenkét éves gyerekét pogózni a darálóba. Így viszont valószínűleg arrébb menni sincs esélyed, úgyhogy jobb, ha minél hamarabb feladod, és elfelejted az egész koncertet. És egy életre megjegyzed, hogy a koncert = állóhely.
A krónikus alkoholista
A krónikus alkoholista a koncertet látogató állatfajok non-plus-ultrája. Az eddig említettek bármelyike felturbózható vele, talán a laza szülő kivételével (bár az est végére valószínűleg ugyanúgy össze fogja magát pisilni, mint egy járni tanuló kisgyerek).
Megfejthetetlen módon a krónikus alkoholista általában egészen a főzenekar színre lépéséig megússza a lelepleződést. Innentől kezdve viszont biztosan észre fogod venni, ha melletted áll, viszont a tömeg addigra már heringekként préselődik össze.
Ettől a ponttól kezdve egész este nem hallasz mást, mint hamis vonyítás és érdektelen pofázás keverékét. És persze ne feledkezzünk meg a folyamatos fizikai kontaktusról sem, ami rengeteg tényező együttállásától függően vagy verekedésbe, vagy ölelgetésbe fog torkollni.
Ezen kívül a következő dolgok fognak történni: folyamatosan kiönti a sörét. Vagy a tiédet. Vagy mindkettőt. Ha a sajátját önti ki, akkor azt mindenképp az előttetek álló agresszív vadállat nyakába. Aki téged fog hibáztatni.
Ha kihagytam valakit, írd meg kommentben!
Lehet, hogy ez is érdekel: Rocksztárok gyerekkori képei
.
Utolsó kommentek